Az ősi, már a rómaiak korában is ismert borzebek egyenes leszármazottjának kell tekintenünk, bár csak a 18. sázadban nyerte el mai formáját. Hosszú testével, kurta lábaival komikus formájú. A tacskók gerincoszlopa sérülékeny, és idős korukban gyakran sérvben szenvednek, ami hátsó végtagbénulást is okozhat. A gyerekek hűséges pajtása, figyelmes jóbarát. A tacskó mérete: 26-37 cm. Tömege: a középméretűnek: 9 kg-nál kisebb; törpeméretűnek 4 kg-nál kisebb; nyúlvadász tacskónak 3,5 kg-nál kisebb. A rövid és hosszú szőrű tacskók bundája egyszínű (vörössessárga) kétszínű (fekete vagy gesztenyebarna tűzvörös jegyekkel) vagy harlekin. A tömött bajuszt és szemöldököt viselő durva szőrű tacskónál minden szín megengedett. Igen értelmes, de rendkívül érzékeny, "sértődős" kutya, a goromba bánásmódot nehezen tűri. Kiválóan alkalmazkodik a városi körülményekhez, és mint rokonszenves kis testű, nyugodt fajtát, városi tartásra különösen ajánlják. A szobatacskó azonban nem vadászeb! A munkára és a luxuscélra tenyésztett vonalak erősen elkülönültek egymástól. Etetésre ügyelni kell, könnyen elhízik. A luxustacskó kevéssé edzett fajta.Négy fajta tacskó létezik, szőrzetük típusában – rövid, hoszú, illetve durva – különböznek egymástól de van az igen ritka tacskókopó is.
Szálkás szőrű tacskó: Szálkásszőrű tacskó Kialakításában a hosszú szőrű, rövid lábú terrierek és az angol szálkás szőrű tacskó vettek részt. Szőrzete durva, aránylag hosszú, fülén rövidebb.A tacskók közül is talán a legkedveltebb változat a szálkászőrű. A mai napig a legsokoldalúbban hasznosított kotorékebek, ragyogó tulajdonságaik miatt lettek közkedveltek. Vadászatra alkalmasabb a rövid szőrű tacskónál, magatartása kiegyensúlyozottabb. Kevésbé érzékeny, az időjárás viszontagságait is jobban tűri.
Hosszűszőrű tacskó
Hosszúszőrű tacskó Valószínűleg a spániellel való kereszteződésből jött létre. Szőrzete selymes, hosszú, fényes, lehet hullámos vagy sima, többnyire vörös-barnás színű. Föld alatti munkára kevésbé alkalmas, mint a többi tacskó. Ma már igazi luxusállat.
tacskókopó:
Ritka fajta, a származását neve is elárulja. Főleg hegyvidéken, vaddisznós kutyaként, de nemritkán vérebek helyettesítésére használják. Ma már igazi vadászeb.